2018. július 9., hétfő

Airan

Airan


Airan egyike azon kevés tündérnek Eel Gárdájában, akik nem szívesen beszélnek a múltjukról. Szinte semmit nem mond el a történetéből, ezért kissé titokzatosnak tartják a lányt. Airan egyedülálló képességei miatt nagyon fontos tagja a gárdájának, mindenki nagyra becsüli őt. 


Általános információk:

Név: Airan
Nem: nő
Gárda: Árnyék
Pozíció: vezető
Kor: 19
Családja: ismeretlen
Szerelme: Nevra
Faj: damfír
Familiárisa: Rowtsya, Gaya


Személyiség:
Airan a múltja rejtegetése miatt kissé titokzatos, de alapvetően egy kedves, segítőkész lány. Nem beszél feleslegesen, igen megfontolt és okos. Az idegenekkel tartózkodó, ám képessége segítségével elég gyorsan eldönti a tündérekről, hogy megbízhat e bennük. Nevrával se veled, se nélküled kapcsolatban élnek, mivel Airan nem tud rajta kiigazodni.

Pozíciójáról a gárdájában:
Airan az Árnyék Gárda krémjébe tartozik. Vezető pozíciót tölt be, ami a gárdavezető után a legnagyobb rang, közvetlen Nevra alatt áll. Elhelyezkedése miatt nagy tiszteletnek örvend, de akadnak olyanok is, akik félnek tőle. Airan nem szokott egyedül küldetésre menni, az ő erejét csapatban tudja hasznosítani.

Fajáról:
Airan egy damfír, ami félig ember, félig vámpír tulajdonságokkal ruházza fel. Airannak nem kell véren élnie, emberi ételt is képes megemészteni, de ha még is vér kerül a szervezetébe, gyorsabban képes gyógyulni. Rendelkezik egy vámpír alapvető képességeivel, kifinomult érzékszervekkel. Képes aurákat érzékelni. Eszerint képes felismerni és megkülönböztetni az tündérek energiáit, amiből érzéseket, szándékot és gondolatfoszlányokat tud kiolvasni. Ez a képessége roppant hasznos nyomkövetésre, segíti harc közben, és könnyedén felismeri a hazugságot és a másokban rejlő érzéseket. Hátulütője az, hogy a rossz dolgokat is felerősítve érzi, mint például gyász, ezért kifejlesztett egy kapcsolót az agyában, amivel ki-be tudja kapcsolni az érzékelő képességét.

Érdekességek:
•Nagyon sokáig nem tudott úszni és most sem a legjobb benne.
•Kedvenc étele az eper, azonban a mézet utálja.
Egyoldalú kommunikációt tud folytatni az orákulummal, mert képes érzékelni az auráját és annak változását.

2018. július 3., kedd

Noi Chi

Noi Chi




Noi Chi mindig is szerette a hangzavart és folyamatosan az emberek társaságát kereste, ám a tündérek nem tűrtek meg maguk körül egy vándor lelket. A nimfa leány sose látta vérszerinti szüleit, sokáig vándorolt egyedül. Egy nap, amikor kenyeret próbált csenni egy embertől, az megtámadta a lányt. Noi Chi a Madarak Fájáig jutott el, ahol eszméletlenül terült el a földön. Ekkor talált rá Eadron, a sárkány, aki meglepve nézte a kislányt és az őt körbevevő madarakat. Eadron magához vette Noi Chit és saját gyermekeként nevelte.


Általános információk:
Név: Noi Chi
Becenevek: Hime, Noi Chi Hime
Nem: nő
Gárda: Árnyék

Pozíció: felderítő
Kor: 76
Családja: Eadron, nevelőapa
Szerelme: Ezarel
Faj: kevert vérű nimfa
Familiárisa: Rowtsya, Ruby


Személyiség:
Noi Chi általában szeret a tömegben lenni és mindig a hangzavar és a balhé után megy. Azonban vannak komoly pillanatai is, valamint gondolkodni is szeret elvonulni. Gárdába kerülése után egy pillanat alatt beilleszkedett. Ezarel gyakran hívja Himenek, azaz hercegnőnek, mivel Noi Chi hajlamos úgy viselkedni, mint egy kishercegnő. Ezarel ezzel gyakran felbosszantja a lányt, olyankor nem lehet vele viccelni. Szeret Valkyonnal eltölteni időt, gyakran rendeznek evőversenyeket.

Pozíciójáról a gárdájában:
Noi Chi az Árnyék gárda kiemelkedő tagja. Felderítőként gyakran kap kémkedési feladatokat, ezért szinte mindig ő halad elől egy-egy csapatos küldetés alkalmával. Noi Chi azonban nem szokott vezetői pozíciót betölteni. Miiko sokszor küldi el egyedül, magányos küldetésre. Jól kijön a gárdafőnökével, Nevrával.

Fajáról:
A nimfáknak rengeteg faja, valamint alfaja van. Noi Chi egy nem tisztavérű, azaz kevertvérű szél uralkodó nimfa, ami az egyik legritkább nimfafaj. Noi Chi képes a mágiájával a szelet irányítani, hatalmában áll viharokat kavarni és esetenként repülni is. A szélből használati tárgyakat is képes készíteni, ami a csatában jól jön neki, azonban ezeket csak kis ideig tudja fenttartani. A nimfák átlagosan négyszer lassabban öregednek, mint az átlag tündérek, ezért képesek akár 400 évig is elélni.

Érdekességek:
•Ruhája megtévesztő lehet a tündérek számára az igényessége miatt. Azonban a szoknya és köpeny alatt egy bodyt hord, abban jár el felderítői küldetéseire.
•Kedvenc étele az áfonyás pite.
•Imádja a különféle harcművészeteket, de a többi sportot ki nem állhatja.

Noi Chi alkotója: 
http://www.eldarya.es/player/profile/Noichi



2018. július 1., vasárnap

Eredményhirdetés

Sziasztok! :)



Még mielőtt nagy bőszen lepörgetnél megnézni, hogy kik is a szerencsés nyertesek, kérlek olvasd el ezt a hozzátartozó bejegyzést az esetleges felháborodások elkerülése végett. Vagy nézd meg kik nyertek, de utána tényleg olvasd el!


Szóval, szeretném először is elmondani, hogy baromi nehéz dolgom volt. Én annak idején, mikor ez a játék kijött, minden srácnak alkottam egy-egy karaktert, akivel össze fognak jönni. Bevallom, igyekeztem eltekinteni az akkor alkotott véleményemtől, hogy melyik fiúnak, milyen lánykát tudok elképzelni. Ez részben sikerült, részben nem. Minden karakter tulajdonképpen egy három lépcsős fordulón ment át, és aki maximálisan teljesített minegyikben, azok szereplnek ma ebbe a bejegyzésben. 
Az első, amit számításba vettem; a karakter ereje és képességei. Azoknál a karaktereknél, akiknél úgy éreztem, hogy érdekes a képessége és a sztoriba is tudok vele bánni, maradtak. Mindenképpen fontos, hogy egy érdekes képességet mutassak be az olvasóknak és nekem is nagyon fontos az, hogy könnyen tudjak egy-egy képességről írni. Példának okáért, rengetegen írtátok, hogy a karakteretek gyógyít. Ez szép és példa értékű a karakter részéről, de sajnos nem elég ütős. Gyógyításra ott van Eweliin.
Utána a karakter történetét értékeltem. Természetesen nem volt baj, ha két-három mondatban írtad le és az sem ha három-négy word oldalban. Öröm volt az összeset elolvasni egytől egyig. Azonban itt is akadtak kiesők. Az ő történetüket jó volt elolvasni, de nem találtam olyan érdekesnek, hogy én tudjak rá építeni. Szeretnék ezzel a történettel lassan haladni, minden karaktert bemutatni és ha egy adott háttérsztorit nem találok érdekesnek, sajnos arról nem is tudok írni.

A végére már eléggé megfogyatkoztak a jelöltek, így itt jött szóba a kinézet. Mint tudjátok a szereplőkről én rajzolom a képet, ami a szereplők listájába kerül róluk, és mint rajzos ember, nekem is megvan, hogy mi az, amit szeretek rajzolni és mi az, amit nem. Így tudtam leredukálni végül a továbbjutok számát háromra.
Kicsit még beszélek magáról a nyereményjátékról. Itt mindenki szabad kezet kapott, szinte minden a ti képzeletetekre volt bízva, így abszolút nem azt néztem, hogy valaki leírt e nekem negyven oldalt. De ezt már említettem. Összesen 41 levél érkezett, ebből Valkyon 11-et, Ezarel 10-et, Nevra pedig 20-at kapott. Azért érzitek ki a favorit!:D

És akkor rátérnék a lényegre, a nyertesekre. Hosszú mérlegelések után gy döntöttem, hogy ennek a három lánynak a karakterét veszem be a történetembe.

Anita Stark - Valkyon, Reni B - Nevra, Hanna Tewolde - Ezarel


Gratulálok nektek! ♥

Az ő karakterük állandó szerepet kap a történetben, felkerülnek a szereplők listájába nemsokára, egyedi rajzzal! Hamarosan küldeni fogok nekik egy e-mailt, hogy megbeszéljük a részleteket. Azonban! Minden jogot fenttartok, hogy ha július 4-éig nem válaszolnak a levélre, az adott helyet újrasorsolom.

De még nem végeztünk. Volt itt még egy nyeremény, mégpedig, hogy pár ember karakterét le fogom rajzolni. Itt, a kiválasztásnál a régi jó módszert alkalmaztam; kihúztam egy sapiból a neveket. Így kerültek ki: Niky, K. Nikolett, Vanda B., Viki, valamint Amanda

Ezek a lánykák egy adatlapbarát chibi rajzot fognak tőlem kapni, olyat, mint ez a picike. :) Nekik is küldeni fogok hamarosan egy e-mailt, kérlek titeket, nézzétek meg a postafiókotokat.

Gratulálok nekik is!


További tudnivalók: felkerült az első rész! ELOLVASOM

Illetve, mint láthattátok, vállalok rajz rendeléseket is. Ha érdekel titeket, keressétek a facebook oldalt, amit itt a blogon megtalálhattok! :)

I. rész

Megérkezés



A nap olyan erősen sütött, hogy Lyanna hófehér bőre szinte felgyulladt. Nem volt ő ehhez az időjáráshoz hozzászokva. A Tél hírnökeként állandó hideg vette körül. Ő ehhez alkalmazkodott. Az öltözékében pedig egyenesen öngyilkos hajlamai támadtak, olyan forróságot okozott a bunda a nyakán. Úgy érezte a huncut Nap bármelyik pillanatban lenyúlhat érte világító kezeivel és egyszerűen kifacsarja belőle a maradék vizet is. A gondolattól megborzongott. Hiányzott neki a hó, ami a lába alatt mindig összeroppant. A rengeteg jégcsap, amik a fák ágairól lógtak. Tényleg rettentően utálta a többi évszakot. Eddig mindig átaludta az év többi hónapját. De ez most más. Hívták őt.
Öt teljes napja volt úton, de úgy érezte, mintha már évek óta gyalogolna. Egy percre sem állt meg pihenni, este is ment. Sőt, éjszaka könnyebb volt a haladás, hiszen ekkor a hőmérséklet valamelyest lehűlt. Meg legalább Luna is kísérte. Nyár valamerre nagyon jól érezheti magát, ha majdnem fél éve képes megállás nélkül tündökölni az égen. Lyanna bele sem mert gondolni abba, hogy mi lesz Eldaryával, ha ezentúl csak a Tél és a Nyár váltakozik. Az katasztrófa lenne.
Elgondolkodott a történteken. Már hat hónapja annak, hogy a Nyár tündére munkába állt és senki sem váltotta le. Hat kemény hónapja kell ezt a borzasztó meleget eltűrnie az élőlényeknek. Ez aggodalommal töltötte el. Már abban pillanatban érezte, hogy nincs valami rendben, amikor kinyitotta a szemét hosszú álmából. A levegőnek nyirkosnak kellett volna lennie, nem pedig párásnak. Vajon mi történhetett az ősszel?
Napok óta sietett, hogy felkutassa az egyetlen lényt, akitől segítséget kérhet. Érezte, hogy egyre közelebb kerül a helyhez, amit keres. Annyit tudott, hogy a HQ, ahol kitsune ismerőse tevékenykedik, az óceánhoz van közel. Lyanna még sosem járt erre, ismeretlen volt számára ez a környék, így csak érzékszerveire tudott hagyatkozni. Na meg a szerencsére. Mélyen beleszippantott a levegőbe és erőteljes sós illat csapta meg az orrát. Már közel van. Nagyon közel.
Lyannát hatalmasra nőtt fák vették körül. Ahogy felnézett, az eget elfedték a leveles ágak. Egy erdő közepén volt. Úgy gondolta, amint kiér a sűrűn álló fák lombjai alól, megpillantja a magasba törő épületet, amit keres. Még ment pár métert, amikor fényt pillantott meg. Tudta. Megérkezett.
A szirt tetején ott állt a hatalmas HQ, ahova a hosszú uta vezetett. A hatalmas, fehér színű épületet vastag és tömör fal vette körül, amely közepén egy kapu állt. Az volt a bejárat. Lyanna jobban szemügyre vette a főkaput. Körülötte őrök kémlelték a ki- és beáramló forgalmat. Lyanna nem tudta, hogy be fogják e őt engedni, hiszen őt senki sem ismeri, Miikot pedig nem látja sehol. A kitsune lenne az egyetlen, aki bejárást adhatna neki az épületbe, de ahhoz meg kéne keresnie Miikot, aki minden bizonnyal, a kapun túl rejtőzik. Így végig gondolva Lyanna rájött, hogy kénytelen lesz valahogyan kijátszania az őröket, ami nem lesz egyszerű, mivel mindenkit leszólítottak.
Közelebb indult a falhoz, óvatosan járt, szigorúan bokrok mögött, nehogy észrevegyék. Kémlelte az előtte álló akadályokat. A kapu előtt két katona állt, akik szóba elegyedtek az odaérkezőkkel. A falon hat-hét őr járkált, egymástól tíz méteres távolságban. Valahol kell lennie egy holdpontnak, amit kijátszat, és így nem kell feleslegesen beszélnie emberekkel. Lyanna nem is attól félt, hogy nem juthat be, mert elutasítják. Egyszerűen csak fogalma sem volt arról, hogy mit mondjon. Szinte soha nem beszélt senkivel, nem volt hozzászokva a tündérek jelenlétéhez. Sőt, egyenesen kiborult, amikor arra gondolt, hogy be kell mennie a rengeteg élőlény közé. De kénytelen volt leküzdenie gátlásainak egy részét, hiszen muszáj volt beszélnie Miikoval. Az első az, hogy kiderítse mi történt a többi évszak tündérrel, utána jöhettek csak a félelmek. De azért a falon valahogy még is csak át kéne jutnia.
Lyanna becsukta a szemeit, elszámolt magában lassan tízig. Vett egy mély levegőt, és futásnak eredt. Olyan gyorsan szalad, ahogy még soha. Egy percig nem érezte a kimerültséget. A hosszú utazása meg sem kottyant neki, Lyanna csak rohant. Egyedül az járt a fejében, hogy senkinek sem szabad őt észrevennie. Számításai szerint pont akkor kell a falhoz érnie, amikor az őr a másik irányba sétál, így kikerülheti őt. Amint odaért a falhoz, elrugaszkodott és egyik lábával a kőépítményt érte. Abban a pillanatban a talpa alatt jégkristályok jelentek meg, amik lehetővé tették Lyannának, hogy leesés nélkül, függőlegesen is képes legyen haladni. Elkezdett felfelé szökdelni a falon a jég segítségével. Pár nagyobb lépés után, amikor már kezével is elérte a fal tetejét, felhúzta magát. Lábaival pedig végre a fal tetejére léphetett és egyensúlya stabilizálódott.
Lyanna végignézett a benti látványon. A kert hatalmas volt, tele virágba borult fákkal és cserjékkel. A fű gyönyörűségesen világította be az udvar minden szegletét. Még apró tavacska is volt egy részen. Lyanna megborzongott. Kifejezetten rühellte a nyarat. Legszíveseben mindent, helyben lefagyasztott volna. Arra a tóra például ráfért volna egy kiadós jégkúra. Arra gondolt, milyen jó is lehetne a felszínén Lunával csúszkálni és nézni a jégburkolat alatt lévő életet. De sajnos nem tehette. A nyár után ősznek kell jönnie. Addig, amíg meg nem találja az ősztündért, ő nem tehetett semmit a természet érdekében. Pedig szinte hallotta, ahogy a hatalmas cseresznyefa vízért és hidegért könyörög neki.
Lyanna már egy perce csak állt fent, elfeledve eredeti tervét, amikor egy hangos kiálltás ébresztette fel a lányt. Lyanna a hang irányába kapta a fejét.
- Te ott! – rohant felé az őr, kezében egy lándzsát tartva – Állj meg! – parancsolta.
Lyanna ereiben a vér egy pillanatra megfagyott. Aztán rájött, hogy ez az ő egyetlen szerencséje. A fagy. Lyanna teljes testével a felé közeledő őr felé fordult. Jobb kezét vállmagasságban kinyújtotta maga ellőtt. Mutatóujját az őrre szegezte. Egy pillanat töredéke alatt történt az egész. Lyanna ujjából apró, kék szemcsék törtek elő, amik az őrt vették célba. Kezdetben pár darab, de egy másodperc után több millió. A férfi megtorpant, de más késő volt. A kék szemcsék körülvették, majd rátapadtak a hajára, a bőrére, a ruhájára. Az őr fel akart ordítani. Lyanna nem tudta, hogy meglepettségében vagy fájdalmában. Megmerevedett és egész egyszerűen úgy maradt. Nem látszott rajta semmi távolról. Mintha valamit nézne. De ahogy Lyanna közelebb ment hozzá, a férfi szoborként állt ott, bőrén hódarával. Megfagyott.
Lyanna nem így akarta ezt, de nem tudott mást tenni. Magában bocsánatot kért a megdermedt férfitól és folytatta a behatolását. A falról ugyan úgy jutott le, mint ahogy fel. A jégkristályoknak köszönhetően nem esett le a pázsitra. Amint elérte a földet, óvatosan körülnézett. A távolban pár lézengő alak mozgott, de ők túl messze voltak tőle. Nem vehették észre. A biztonság kedvéért, beosont egy nagyobb bokor mögé. Megkockáztatni se akarta a lebukást azzal, hogy nyílt terepen marad. Egy kertben volt, előtte néhány méterrel egy pavilon állt. Nem volt ott senki. Lyanna sebesen a pavilon fedezékébe vonult. A háta már fájt a folyamatos görnyedéstől, de nem volt mit tenni. Újra körülnézett. A főépülethez vezető utat egy igen nyüzsgő rész vette körül. Rengeteg tündér különböző bódék előtt és mögött állt. Sokuk valamit tartott a kezében, úgy tűnt, mintha cserélgetnék a tárgyaikat. Lyanna ezt furcsállotta. Rettentő hangzavar jött onnan, így Lyanna úgy döntött, valahogy máshogy kell eljutnia a bejáratig. Vagy más bejáratot kell találnia. Tekintete a hangos tömegről az épületre vándorlott. Egy nyitott ablakon könnyen be tudna jutni, de nem tudja mi várja őt odabent. Az is lehet, hogy egy tündérekkel teli szobába érkezik és neki senkit nincs szándékában újra lefagyasztania. Mi lenne ha…
-Ne haragudj. – A lány vállát valaki megérintette hátulról.
Lyanna szemei tágra nyíltak. Egy apró sikoly hagyta el a torkát, szemét pedig becsukta. Olyan sebesen fordult hátra, hogy elesett és a fenekére érkezett. Mutatóujját pont ugyan úgy nyújtotta ki, mint pár perccel ezelőtt. Megint megjelentek a kék szikrák, amiknek szándékában állt jéggé dermeszteni a „támadót”. Ám az ügyesebb volt. Fürgén kikerülte a felé közeledő mágiát, de az egyik karját így is sikerült elérnie a jégvarázslatnak. Így jobb keze tehetetlen lett, ahogy megjelent rajta a hódara.
-Ejnye, de félénk vagy. – Emelte fel karját az idegen, hogy jobban szemügyre vegye a jeges kezét. Lyanna kinyitotta a szemét. Meglepődött az idegenen. Valamiért nem érezte veszélyben magát, kicsit megnyugodott. A földön ült, miközben a férfi még mindig a karját vizsgálta. Lyanna kapott az alkalmon és tetőtől talpig megvizsgálta a tündért.
Egy nagyon magas férfi állt előtte. Ha Lyanna állna, biztos másfél fejjel alacsonyabb lenne a tündérnél. Alig érhet a válláig. Haja szőke színű volt, homloka közepén egy fekete folttal. Két apró fonatban a füle előtt lelógott. Ruhája főleg fehérben fénylett, ahogy rásütött a déli nap. Néhol zöld és fekete vegyült a ruházatán. A téltündér tekintete a férfi hasára tévedt, ami egyenesen az arca előtt volt. Feszes bodyja nem takarta el kockahasát. Lyanna ezelőtt még sosem látott férfitestet ilyen közelről. Főleg nem ilyen…Ilyen takaratlanul. Arcát elöntötte a pír és hófehér bőre pirosba váltott. Fogalma sem volt, mi ez a reakció.
A tündér észrevette Lyanna vörös arcát, leengedte megfagyott kezét maga mellé, és elmosolyodott.
- Te vagy a kis behatoló, igaz? – térdelt le a megszeppent lányhoz, akinek még mindig vörös volt az arca. – Bajt okoztál, ugye tudod? Mi a neved? – kedvesen érdeklődött.
Lyanna feleszmélve a zavarából, rájött, hogy hosszú idő óta most először találkozott tündérrel. És fogalma sem volt, mit kéne mondania. Egyszerűen elment a hangja és nem tudott azzal a helyzettel mit kezdeni, hogy valaki szólt hozzá. Most bocsánatot kéne kérnie, amiért lefagyasztotta azt az őrt vagy a férfi kezét? Vagy mondania kéne valami olyasmit, hogy „szia”? Folyamatosan kattogott az agya, hogy mitévő legyen, de semmi ésszerű megoldás nem jutott eszébe. Csak bámulta a férfi mosolygós arcát, aki bátorítóan és türelmesen nézett vissza rá. De semmi.
- Hmm, ezek szerint nem mondasz semmit – szakította meg a csendet a tündér – El kell téged vinnem Miikohoz.
Lyanna szeme felcsillant. Végre! Miiko fel fogja ismerni és akkor azonnal rájön, hogy miért is van itt. A férfi észrevette, hogy Lyanna megörül a kitsune nevét hallva. Nem volt ehhez hozzászokva, Miikotól mindenki fél és utálnak elé menni. De ráhagyta a lányra.
Kinyújtotta a kezét, hogy felsegítse a téltündért a földről. Lyanna hosszasan habozott, nem tudta mire vélni ezt a gesztust. Az agya megint csak dolgozott, hogy most el kéne e utasítania a segítséget vagy se. Végül elfogadta. Azonban amikor már felemelkedett volna a földről, hirtelen valami visszarántotta. Mintha nem csak a saját súlyát kellett volna emelnie. Valami nehezebb volt. Maga mögé nézett. Egy világosbarna és lilás szőrű, medvebocshoz hasonló lény rágta az övének lelógó darabját. A medvebocs szerűség ártatlan tekintettel nézett Lyannára, szájában a lány kék ruhájával. A férfi hirtelen hangos nevetésben tört ki s szemét kezdte törölgetni.
- Ő itt Amaya. – Simogatta meg a fejét az állatkának. A lány rögtön rájött, hogy valószínűleg a kis ruharoncsoló a tündér familiárisa. – Mindig ilyen kis pimasz. Bocsátsd meg neki. – Megvakarta Amaya állát, amitől a kisállat elengedte Lyanna övét. Ezt már a lány sem bírta ki kuncogás nélkül. Megfogta a segítője kezét majd felemelkedett a fölről. Amaya őket nézte.

A férfi szinte ügyet sem vetett Lyannára, a lány előtt haladt az útjuk során. Néha hátravetett pár szót, de a tündérnek egy percig nem jutott eszébe körbevezetnie a lányt. Ennek ellenére Lyanna nem érezte úgy magát, mint akit büntetésre visznek. Pedig a férfi oda szánta, ő azonban nem tudhatta, hogy a téltündér pont Miikot keresi. Hosszú folyosókon mentek át, amikről rengeteg szoba nyílt. Minden ajtó felett más embléma ékeskedett. Többen épp kijöttek egy-két helyiségből, Lyannáékra köszönve. A magas férfi mindenkinek mosolyogva visszaintett, Lyanna azonban megszeppenve méregette a mellette elhaladó tündéreket. Nem mert egy szót se szólni idegeneknek. A szőke hajú tündér párszor próbált vele szóba elegyedni és megtudni, hogy hívják az újonnan érkezett lányt, de nem járt sok sikerrel.
A férfi befordult egy apró holdíves átjárón és elindult a kőlépcsőn felfelé. Lyanna követte. Alig mentek pár lépcsőfokot, egy hatalmas teremben kötöttek ki. A téltündér körülnézett, miközben a férfi mögött lépkedett. A helység kör alakú volt, oldala ablakkal volt kirakva. Be lehetett látni az egész főhadiszállás udvarát. A mennyezet színes kővel volt kidekorálva, amik egységes mintát alkottak. A terem közepén állt valami. Lyanna hirtelen azt hitte, szökőkút, vagy valami dísz szobor, de nem az volt. Lyannát furcsa érzés kerítette hatalmába, ahogy közeledtek felé. A terem közepén lévő tárgy kéken világította meg az arcát. Egy hatalmas kristály emelkedett a magasba. Lyannát elkápráztatta az ékkő látványa. Késztetést érzett odarohanni és megérinteni a fénylő hatalmasságot. A férfi észrevette Lyanna tekintetét, ahogyan a tápláló kristályt nézte. Aranyosnak találta a kistányérra kinyílt, jégkék szemét. Elmosolyodott, aztán visszafordult a célirány felé.
A kristály árnyéka alatt, ott ált Miiko, akit Lyanna már napok óta keresett. Megváltozott azóta, mióta utoljára találkoztak a téltündérrel. Fekete, egyenes haja sokkal hosszabban omlott le, mint legutóbb. Egy szintén fekete bodyt viselt, egy lilás árnyalatú boleróval, lábán szandál volt. Farkincái a lány mögött jártak szüntelenül. Lyanna ahogy nézte a meg nem álló rókafarkakat, beleszédült. Miiko a kezében pergament tartott, körülötte a földön több papír is le volt esve. Belemélyedt az olvasnivalóba, nem vette észre a felé közeledő két tündért. Lyanna nagyon komolynak látta régi ismerősét. Amikor ők legutoljára találkoztak, Miiko nagyon kedves volt vele és állandóan mosolygott meg bolondozott. Ilyen környezetben Miiko arca szinte sápadt volt a fáradságtól. Biztos rengeteg dolga lehet, gondolta Lyanna.
- Miiko, megtaláltam – lépett a férfi a kitsune elé.
Miiko azonnal felkapta a fejét, félbehagyva az olvasást. Érzésektől mentes tekintetét a férfiról a behatolóra emelte. Pár pillanat múlva a szemei tágra nyíltak és elcsodálkozott. A két lány egymásra nézett. Ezer meg egy éve nem látták egymást, mindketten rengeteget változtak ez idő alatt. Lyanna úgy gondolta, Miiko sokat nőtt, és kecsesedett. A téltündér bőre fehérebb lett, gondolta Miiko. Apró változások voltak, még is hatalmasnak tűntek ennyi idő elteltével. Miiko folytatva a meghökkentséget, lassan a másik lány felé közelített, szemkontaktusukat egy pillanatra sem szakítva meg. Ajkai hirtelen megremegtek.
-Oh, hála a jó Égnek! – sóhajtotta – Azt hittem te is elvesztél. – Lyanna elé ért. A rókalány szája mosolyra húzódott és kezeit a téltündér vállára tette. Mélyen a másik lány szemébe nézett. – Régen láttalak, Tél.
A tündérférfi, aki idáig kísérte Lyannát, hirtelen kimeresztette szemeit és elsápadt. Tekintete Miikoról az idegen lányra vándorolt, majd vissza. Ezt ismételte sokszor.
- Ő lenne? – Nem akarta elhinni a hallottakat. Arcára teljesen kiült a hitetlenség és a káprázat.  Megerősítésre várt a kitsune lánytól.
-Igen Leiftan. Ez a lány a Tél. A mi Telünk.
A tündért, aki megtalálta a kis betörő Lyannát és akinek a fél karja még mindig lefagyasztva lógott maga mellett, Leiftannak hívták. Lyanna nem felejtette el ezt a nevet sohasem.

Miiko otthagyta az összes teendőjét és Lyannával kettesben elindultak a kis tó felé, amit Lyanna a fal tetejéről fedezett fel. Hosszasan beszélgettek. Miiko legalábbis, Lyanna inkább csak hallgatott. Még mindig kényelmetlenül érezte magát, hogy tündérek veszik őt körül. Visszavágyott a nyugalmas barlangjába, ahol még a madár se jár, csak Luna. De sajnos a kötelessége idehívta. Nem volt túl bőbeszédű a Tél tündére, inkább csak bólogatott. Miiko viszont folyamatosan ecsetelte, hogy mennyit változtak, mióta egyszer egy hóviharban találkoztak. Amikor Lyanna megmentette Miiko életét. A rókalány teljesen el volt ragadtatva, hogy meglátogatta őt az antiszociális barátnője és egyszerűen nem tudott megálljt parancsolni a nyelvének.
Lyanna csak félig figyelt arra, amit Miiko magyarázott neki. A szemével közben végignézett az udvaron. Gyönyörűnek és különlegesnek találta. A fűben lévő tavacska közepén egy furcsa, billentyűs szobor állt. Hangszer lehet, gondolta Lyanna. A billentyűk közül víz csordogált a tavacskába. A tó mellett végig virágok pompáztak a szivárvány minden színében. Sose látta még a kék ennyi árnyalatát és ez kábulatba ejtette. Minden tele volt szobrokkal és bokrokkal. Az egész kertnek mesebeli szépsége volt. Miiko észrevette, hogy Lyanna elkalandozott.
- Szép, igaz? – nézett körbe Miiko is – Ez a Zene kertje. Az ott egy zongora. – Mutatott a furcsa, billentyűs szoborra.
- Az mi? – kérdezte Lyanna mit sem tudva.
- Zenélésre használják – magyarázta Miiko. Akkor Lyanna jól gondolta és ez örömmel töltötte el. Még sem olyan tudatlan.
Miiko hirtelen elhallgatott. Lyanna visszanézett a lányra és észrevette, hogy Miiko arca elkomorodott. Abba a pillanatban tudta, hogy a kedves bájcsevelynek vége. Beszélniük kell arról, amiért Lyanna idejött. És ezt Miiko is tudta. Mindkettőjükön úrrá lett a görcsös félelem.
- Tudom, hogy miért vagy itt Lyanna és meg kell, hogy mondjam, számítottam arra, hogy valamelyik Évszak Őrző felkeres. Örülök, hogy te voltál az. – Mosolyodott el egy röpke pillanatra majd arca megint komolyságot vett fel. – Hat hónappal ezelőtt kezdődött el a nyár. Mindenki azt gondolta, hogy ez egy újabb év lesz. De aztán a nyár a nyakunkon maradt. Azóta a naptárainkat is alig tudjuk követni. Tudsz valamit ennek az okáról?
Lyanna elgondolkodott. Azon kívül nem tapasztalt semmi furcsát, hogy kimaradt az ősz. Nem érzett semmit a levegőben, a kristályai a testén pedig nem jeleztek semmit. Megcsóválta fejét. Miiko sóhajtott.
- Sejtettem. Már számtalan csapatot küldtem ki. – Miiko az égre emelte tekintetét. – Tudod, nagyon kiképzett és ügyes embereket. De információ nélkül tértek vissza, vagy ami rosszabb, voltak, akik vissza sem tértek. Semmit sem tudunk és így bármit is tenni, igen nehéz.
- Segíteni szeretnék, a Harmónia érdekében – szólalt meg Lyanna.
- Mindenki segíteni szeretne. Csak épp tehetetlenek vagyunk – csóválta meg a fejét Miiko.
-Lehet. – Nézett Miiko szemeibe a téltündér. – De ők nem Évszak Őrzők.
A kitsune szemei felragyogtak. Vonásai meglágyultak és apró gödröcskék jelentek meg az arcán.
- Igazad van.
Mély csend telepedett köréjük. Mindketten ugyan azon gondolkodtak. Arról, hogy mit lehetne tenni az évszakok felkutatásának érdekében. Hosszú perceken keresztül, néma csendben sétáltak egymás mellett. Mindenki, aki elhaladt mellettük, megérezte a nyomasztó hangulatot, ami a két lányból áradt. Rájuk sem köszöntek, senki sem akarta zavarni őket.
- Maradj velünk, amíg ki nem találunk valamit – nézett Miiko Lyannára.
A tündérben hirtelen megállt az ütő és még levegőt venni is elfelejtett. Hogy ő itt maradjon? Tündérek között? Ő? Nem, az lehetetlen. Ő erre képtelen. Már Miiko társaságában is kellemetlenül érezte magát, nemhogy ezernyi más idegen között. Lyannának a barlangja kell, köszöni szépen! Ahol egyedül lehet Lunával. Nem kell neki senki más.
Miiko észrevette az aggodalmat a másik lány arcán. Elnevette magát.
- Tudom, hogy érzel. De te vagy az egyetlen reményünk Lyanna. Maradnod kell, amíg ki nem találunk valamit. Szükségünk van rád Tél – érvelt Miiko a maradás mellett.
- De… - akadt el Lyanna szava egy pillanatra. – Itt olyan sokan vannak.
Miiko újabb kuncogásban tört ki. Belegondolt, mitől is fél annyira Lyanna. Egy boldog, nagy családtól. Tényleg rettentő rémisztően hangzik.
- Nem kell tőlük félned. – Mosolygott Miiko bátorítóan a téltündérre. – Itt mindenkinek megvan a maga múltja. Hidd el, egy pillanat alatt beilleszkedsz.
- Én, Miiko, nem tudom – dadogott a tündér. Miiko összecsapta két tenyerét és megdörzsölte őket.
-Remek! Ezt megbeszéltük. – ujjongott a rókalány. Lyanna lefagyott. Aztán rájött, hogy ő nem tud lefagyni. Ő fagyaszt le másokat. – Kerítek neked egy szobát. Megígérem, hogy eldugott lesz, így lehetsz egyedül is.
Lyanna megörült annak, amit hallott. Végiggondolta a dolgokat. Tényleg nincs más lehetősége, csak, hogy marad. Segítenie kell és azt távolról vagy állandó utazással nem tudja teljesíteni. Már csak Lunának kell kimagyaráznia magát. Lyanna pedig nem a szavak tündére volt.
Miiko újra a téltündérre nézett. Az arcán kedves mosoly és huncutság keveredett. Lyannát nosztalgikus érzések kerítették hatalmába, ahogy elnézte a lány vonásait.
- Az őrt már kiolvasztottuk, Leiftan kezén pedig épp most dolgozik Eweliin. Tudom, hogy megijedtél, de azért ezt a továbbiakban hanyagolhatjuk? – nevetett a kitsune.
Lyanna elszégyelte magát. Nem akart ő senkinek sem fájdalmat okozni, csupán abban a helyzetben nem tudott mit tenni.
- Sajnálom – szólalt meg a téltündér – Bocsánatot fogok kérni.
A távolból egy alak közelített feléjük. Miiko felkiáltott és integetni kezdett neki, hogy jelezze, ők vannak itt. Az árny észrevette őket és gyorsított a tempóján. Ahogy közelebb ért, Lyanna jobban szemügyre tudta venni. Az illető egy férfi volt, kékes szürke hajjal. Orrán egy üvegszerű kreálmány ült, közvetlen a szemei előtt. Homloka közepén egy szarv ékeskedett. Lyanna arra gondolt, látott már ilyet. Egyszer segített egy bajba jutott sabalinak. Neki is volt egy hasonló szarva szintén a homlokán. A férfinek egy hasonló farka is volt, mint a kis lószerű lénynek volt. Lehet, hogy ő valami keverék lehet? Lyanna ezt furcsállotta, de az érzést már kezdte megszokni alig pár óra leforgása alatt. Neki itt minden új volt.
A férfi eléjük ért. Illedelmesen meghajolt Miiko előtt majd Lyanna felé fordult. Végignézett a lányon, mintha valami hihetetlen dolgot látna maga előtt. Lyanna zavarba jött a férfi tekintetétől.
- Lyanna, bemutatom Keroshanet. Ő fog téged körbevezetni itt a HQban. - Keroshane most Lyanna előtt is meghajolt. Lyanna nem tudta erre mit kéne reagálnia, így csak óvatosan elmosolyodott és bólintott egyet a fejével. – Én elmegyek neked szobát intézni, találkozunk, ha megvagyok. Kero, vigyázz rá! Ő egy kincs.
Miiko sarkon fordult és otthagyta a téltündért a férfival. Lyanna nem tudta mitévő legyen. Szólítsa meg a férfit? Vagy majd ő szól, ha akar? Esetleg induljon el valamerre, vagy a férfi majd elindul? Ötlete sem volt, mi volna a helyes döntés. Félve az új kísérője után kapott tekintetével. A tündér őt nézte és megnyugtatóan mosolygott. Lyanna csak most vette észre a ruházatát. Nagyon tetszett a lánynak a színhatás, Keron minden passzolt mindennel. Elegánsnak gondolta. Keroshane pár lépéssel közelebb ért Lyannához. Lenézett a lányra. Lyanna szomorúan nyugtázta magában, hogy ő mindenkinél alacsonyabb errefelé. A férfitündér kinyújtotta a karját.
- Miiko mondta, hogy eléggé visszahúzódó vagy. De ne félj, mi ketten jóban leszünk. Karolj belém, és megmutatom neked HQ-t. – Mosolygott a férfi a lányra.
Lyanna feszültsége kezdett elszállni. A lány nem tudta miért, de Keroshane közelsége nyugtatóan hatott rá. Még nem értette mit ért az alatt a tündér, hogy ők ketten jól ki fognak jönni egymással, de Lyanna gyanította, hogy közel lehet ahhoz, hogy keveset beszél. Lehet, hogy a férfi is visszahúzódóbb típus? Lyanna egy kis habozás után Keroshane karja után nyúlt majd összekaroltak.
- A nevem Keroshane – mosolygott le rá a férfi –, de hívj nyugodtan csak Keronak.
Lyanna elraktározta az információt. A mai napon már két új tündért is megismert. És hol van még a nap vége!
- Én Lyanna vagyok, a Tél - mondta halkan a lány. Kero folyamatosan mosolyogott.
- Üdvözöllek Lyanna, a Tél. – Kinyújtotta másik kezét maga előtt, mutatva ezzel az utat kettejüknek. – Indulhatunk?
A lány bólintott.



2018. június 29., péntek

Rajzrendelés

Sziasztok! :)


Elindítottam a saját rajz bizniszemet, ahol kézzel készült alkotásokat tudtok tőlem rendelni.
Természetesen Eldarya commissiont is vállalok, de lehetőségetek van saját karaktert, OC-t rendelni tőlem. A fizetés Eldaryán, magyar szerveren, maanával történik, így tulajdonképpen nektek csak türelmesen kell gyűjtögetni, ha szeretnétek egy alkotást. ^^ 

Minden további információt a facebook oldalamon találtok meg: EunHyunAe ART.


Szezonkezdő, egy hónapos akció!



2018. június 24., vasárnap

Szereplők

Évszaktündérek:


Lyanna
•Zaphira
•Cissy
•Caevan


A HQ lakói:

Szikrázó Gárda
•Miiko
•Leiftan
•Keroshane
•Ewelwin
•Jamon
•Ykhar

Árnyék Gárda
•Nevra
Airan
Noi Chi
•Karenn
•Chrome

Abszint Gárda
•Ezarel
•Alajéa

Obszidián Gárda
•Valkyon

Állandó frissítés alatt!

Lyanna

Lyanna, a Tél




Lyanna egy nap felébredve jól megszokott álmából észreveszi, hogy az évszakokkal valami nem stimmel. Kíváncsi, vajon mi történhetett testvéreivel? Mint a Harmónia felelőse, elhatározza, hogy felkeresi kitsune róka ismerősét, Miikot, aki segítségül ad pár lelkes, ügyes és kiváló lényt. Lyanna vezetésével próbálja meg a kiscsapat megmenti a bajba jutott három másik évszak tündért, és egész Eldaryát.


Általános információk:
Név: Lyanna
Becenevek: Lyann, Tél, Jégkirálynő
Nem: nő
Gárda: nincs besorolva
Kor: ismeretlen
Családja: ismeretlen
Szerelme: ismeretlen
Faj: téltündér
Familiárisa: Luna, holdfarkas

Személyiség:
Lyanna természetét véve kedves és segítőkész nő, aki minden helyzetben remekül helytáll. Kezdetben félt az emberektől, Miikot és Kerot fogadta el igazán. Nevrától egyenesen rettegett. Később persze megszokta a tündérek jelenlétét. Igazán komoly és remek vezető egyéniség. Viccei általában felsülnek és gyakran nem tud kiigazodni az érzelmeken, de nagyon igyekszik.

Fajáról:
Lyanna téltündér, ami a jégtündérek egy ősibb változata. A jégtündérek a messzi Nixmontison élnek. Rajta kívül nem létezik más téltündér. Képességei közé tartozik, hogy egy csettintésre képes a felhőkből hópelyheket hullajtani és a legvadabb vízesést is megfagyasztja. Bármit megformál törhetetlen jégből, így harc közben váltogatni tudja fegyvereit. Mágikus ereje rettentően erős. Mint téltündér, feladata a tél elhozása. Erejét három hónapon keresztül folyamatosan használnia kell, ezért tér utána kilenc hónapos nyugalomra.

Familiárisáról:
Lyanna második familiárisa az örökéletű holdfarkas, Luna. A holdfarkasok a legritkább familiárisok közé vannak sorolva Eldarya könyveiben. A példányok a Holdon élnek, gazdájukhoz pedig csak este csatlakoznak. Harcba azonban bármikor hívhatóak. A holdfarkasok szőre hófehér, szemük jégkék. Homlokukon egy lefelé néző, fekete félhold van. Hangjukat még senki sem hallotta.
Lyanna első familiárisa szintén egy holdfarkas volt, akinek a Gravis nevet adta. Gravist egy fekete kutya megölte, később lett Luna, Gravis kölyke, a társa.

Érdekességek:
•Lyanna testét apró, kék kristályok fedik elszórva. Ha ezeket elválasztják tőle, elveszti erejét.
•Fél Nevrától.
•Hosszú álmaiban mindig egy férfival játszik.
•A szőrme, ami a vállán van, az első holdfarkasának szőre.